Javában zajlik a nevezési időszak az 5. PET Kupára, és egy ilyen időszakban bizony aranyat ér minden bátorító szó. Következzen hát az 1. PET Kupán a legelső helyen végzett hajóegység, a CsiPETbull élettörténete az emeritus PET kalauz, Gyenes Károly tollából.
Az első PET Kupa alkalmával, 2013. július 6-án, szombaton, Tivadarban kezdtünk hozzá a hajónk építéséhez. A csapatunkat 1 hölgy (Kiss Ági), 3 férfi (Koch Simon, Vidos Erik, Gyenes Károly), és egy kutya (Lili) alkotta. Egy katamaránt terveztünk, amihez krumpliszsákokat, takaró neccet, tetőlécet és hulladék deszkát használtunk. A krumpliszsákokat alaposan megtömtük 1.5, 2 és 5 literes, jól lezárt PET palackokkal, egy zsákba kb. 30 liter űrtartalom fért. Nagy takaróneccekből hurkákat készítettünk, amikbe betömtük a zsákokat, hurkánként tízet-tízet.
Úgy számoltunk, hogy a várható terhelés maximum 500 kg lesz, amit legföljebb 50%-os merülésnél is fenn kell tartani. A fenti terv szerint hajónkba kb. 1200 liternyi palackot építettünk, amely feles merülésnél kb. 600 kg-nyi terhelés visel el.
Minden hurka tetejére tetőlécet erősítettünk, majd két-két hurkát egymás mellé helyezve elkészítettük a katamarán talpait. Hajónk szélességét, a talpak távolságát, a keresztbe csavarozott lécek adták. Ezekre erősítettük facsavarokkal a fedélzeti deszkákat.
A szabályok szerint a hajók mozgatása kizárólag megújuló energiával történhet, tehát egyéb forrással nem rendelkezvén, csak fizikai erőnkre számíthattunk. Az evezés magától értetődött, de Simi és Erik még egy lábbal hajtható szerkezetet is épített, arra számítva, hogy a pedálok hajtásával mozgásba hozott hajócsavar majd előre lendíti a hajónkat. (Megjegyzem, hogy ez a nagy munkával létrehozott szellemes szerkezet percek alatt tönkrement, úgyhogy a továbbiakban a leghagyományosabb evezős módszerekhez kellett folyamodnunk, de ezzel a négy evezővel kitűnően lehetett kormányozni és előrehajtani a hajónkat.)
Fontos tanulság, hogy a fedélzetre kényelmes ülő alkalmatosságokat kell tervezni, mert bizony a nap legnagyobb részét azokban töltjük, általában napi 6-8 órát. Mi két műanyag széket kötöttünk le a fedélzeten, az első két ülést pedig a zöldséges ládákra szerkesztett párnák alkották. (Lili kutya külön házikót kapott a hajó elején, jó árnyékolással, hiszen Lili nem alhatott órákon keresztül a tűző napon.)
Kitűnő ötlet volt a hajó orrának burkolása erős, ütésálló fóliával, hiszen a hálón keresztül a palackok közé áramló víz jelentősen visszafogta volna a haladást.Az üléseken kívül a fedélzeten még ki kell alakítani a csomagok helyét is, mégpedig úgy, hogy mindenki könnyen elérhesse a sajátját, ha hirtelen át kell öltöznie, vagy esőkabátra van szüksége.Ne feledkezzetek el a hajók kötelező felszereltségéről (kikötőkötél, evező, mentőmellény, lámpa stb.) és ezek biztonságos elhelyezéséről.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy jó szolgálatot tesz egy árnyékoló szerkezet, aminek viszont könnyen bonthatónak kell lennie, mert alsó szél esetén erősen gátolhatja a haladást. De ha nem is terveztek ilyet, sapkákra, kalapokra, a nap ellen védő ruhadarabokra mindenképpen szükségetek lesz.
Mivel az út egyik célja az ártéren fellelhető palackok felkutatása és zsákokba gyűjtése, még ezeknek a zsákoknak is el kell férniük a hajókon.
Jó munkát, jó hajózást!
Gyenes Károly, emeritus PET
Kalauz
