Evezés – generációkon át

Vereckei Ákos olimpiai bajnok kajakozónk, a Magyar Kajak Kenu Szövetség képviseletében 2015-ben elvállalta a PET Kupa védnöki tisztségét. Ákosnak köszönhetően azonban a Tiszai PET Kupa nem egy, hanem mindjárt három védnököt kapott. Hogy lehetséges ez?

Ákos múlt szombaton érkezett a Tisza-menti Vásárosnaményba, ahol fiával és apósával egy látott hozzá saját PET hajójának megépítéséhez. A három generáció, jólllehet egyikük sem csinált még ilyesmit, lelkesen látott hozzá a hajóépítéshez. Akkor sem keseredtek el, mikor kiderült, hogy az épülő hajó túlságosan nagy. Fűrészt ragadtak, és addig farigcsálták, míg ki nem alakult egy két testű, széles fedélzettel, utazóládával ellátott PET palackok által fenntartott katamarán. A vízretételnél nagy csapat segédkezett. A hajót vállra vették, és a Gergelyiugornyai strandon vízre bocsátották.

Úszik! – hangzott a kiáltás, és utána jött a hatalmas tapsvihar.

Nagypapa, apa és fia az első naptól kezdve lelkesen eveztek. Hajójuk közepén körülbelül Tiszaadony magasságában egy repedés keletkezett, amit rögtönzött javítási módszerekkel hoztak helyre. Hamar beletanultak a PET hajózás egyik alapvető törvényébe: aki hulladékból készült hajón utazik, annak gyakran kell túra közben is szerszámokhoz nyúlnia.

Zsíros László Róbert PET mester interjút készít a rendezvény védnökével.

Tiszamogyorósnál Endre bácsi, a nagypapa használt deszkák után kutatva átfésülte a kempinget és az összeszedett alkatrészekből tovább erősítette a PET hajót. A Zsurkig vezető szakaszon olyan erősen tűzött a nap, hogy a legénység összes tagja leégett. Ez sem tartotta vissza azonban a csapatot a szemétszedéstől.

A PET Kupa fő üzenete, hogy a szemétszedésből is lehet kaland. Ezt a rendezvény úgy éri el, hogy az ártéri erdők megtisztításából versenyt csinál, ami egy olyan közeg, amiben a Vereckei család igazán otthon érzi magát. Ákos és fia a nagypapára hagyta a lassú és nehézkes PET hajót, és kenuba pattant, és irány a part!

A két Ákos kezelésbe veszi a szeméthegyet. fotó: Silimon Emese

Aki a Tisza mentén vízitúrázik, az tudja, hogy helyenként nagy mennyiségben halmozódott fel a határkon túlról érkezett, rengeteg pillepalack. Ezek azok a helyek, amiket Ákos, immár tapasztalt PET Kalózként messziről felismer, és azonnal “kezelésbe vesz”. Miután partot ért, fiával partra száll, és szisztematikusan átfésüli a partot, összeszedve az útjába kerülő palackokat.

Az ifjú Vereckei Ákos két, Ukrajnából idáig úszott PET palackkal a kezében. fotó: Silimon Emese

A szemétszedés órákon át tart. Apa és fia viccekkel ugratja egymást, miközben a nagypapa őrt áll a PET hajón, és vigyáz, hogy biztonságosan vegye a hajóegység a tiszai kanyarokat. A kenuban eközben zsákszámra gyűlik a folyóból kiszedett hulladék.

A Tisza bizony alaposan próbára teszi a PET kalózokat. A tűző nap, a forróság, az esők, az iszapban való előrejutás, a hulladék összegyűjtése fárasztó és embert próbáló. Elég ilyenkor egy pillantást vetni a Vereckei-válogatottra. Sportemberek ízig vérig, akik a nehézségtől csak vérszemet kapnak, és még keményebben mennek előre. Kezdetben hófehér pólóik már iszaposak, foltosak, de a mosoly még mindig a régi. Valószínűleg ez a védnök egyik szerepe: lelkesedést önteni a megfáradt csapatba, példát mutatni akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.

De Vereckei Ákos mást is csinál a szemétszedésen kívül. Megmutatja fiának, milyen fontos törődni a környezettel, és közben, szinte észrevétlenül eleget tesz egy másik, nem kevésbé fontos feladatnak: beoltja a következő generációt a folyó, az evezés és a sport szeretetével.

Ajánlott cikkek