A Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot az eddig vizsgált hazai folyók közül: köbméterenként 50 részecskét. A Parányi Plasztiktalány projekt során egy független laboratórium és partnerei, köztük a PET Kupa, a Tisza után megmérték a Duna és mellékfolyóinak mikroműanyag-szennyezését is. Amint arról környezetvédelmi, laboratóriumi, egyetemi és hatósági szakemberek a WESSLING Tudásközpontban beszámoltak: az eredmény sajnos nyugtalanító, de a mérés csak az első lépés volt, a globális kihívás összehangolt intézkedéseket sürget.
Nemzetközi kutatások már bebizonyították, hogy a mikroműanyagok egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen az óceánokban, tengerekben, kiemelt környezeti, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentve. A WESSLING Hungary Kft. partnereivel együtt az idén tavasszal azért indította el a Parányi Plasztiktalány (PPT) projektet, hogy a Duna és mellékfolyóinak mikroműanyagszintjét is megvizsgálják.
Készülődés a mintavételhez a Dr. Csoma János mérőhajón
A korábbi mintavételek és laboratóriumi vizsgálatok már felhívták a figyelmet arra: az európai mérésekhez hasonlóan Magyarországon is feltételezhető, hogy a mikroműanyagok megtalálhatók felszíni vizeinkben. A Tiszán Dombrádnál a WESSLING mérései alapján a 300 µm-nél nagyobb műanyagok darabszáma 4,9 volt egy köbméter vízben, a Tisza-tóból származó mintában pedig 23,1 részecskét találtak. A kimutatott műanyagok jellemzően a széles körben felhasznált polietilénből, polipropilénből és polisztirolból álltak.
A Dunában volt a legtöbb mikroműanyag
50 részecske 1 m3 vízben! – így összegezhető a két dunai mérés eredménye, ami azért is megdöbbentő, mert az eddigi magyarországi mérések közül kiemelkedően ez a legnagyobb érték. A szakemberek a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság segítségével a Megyeri hídtól északra 1 m3 vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton, a Csepeli Szabadkikötőnél 55 részecskét detektáltak. Ez azt jelenti, hogy a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. Mindez a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatban: a csapadékkal bemosott szennyezés és a szennyvíztisztító-telepek is a mikroműanyagok jelentős forrásai lehetnek.
Ami a Dunán azonosított parányi plasztikok anyagfajtáit illeti: a korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol voltak kimutathatók.
Mikroműanyagok a Dunában és mellékfolyóiban
(részecske/m3; 2-0,06 mm között).
Mik azok a mikroműanyagok?
A környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége nem bomlik le, hanem apró részekre esik szét. A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, hiszen azok nem rendeltetésüknél fogva ilyen méretűek. Speciális csoportjukként fogható fel a hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredő mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetből készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez. Az elmúlt években világszerte számos környezeti elemben leírták előfordulásukat. Az óceánokon és tengerpartokon túl európai tavakban (Garda-tó) és folyókban vett víz- és üledékmintákból is kimutattak mikroműanyagokat. Ausztriai mintavétel alapján a Duna mikroműanyag-hozama évi 1500 tonnára becsülhető. A Rajnában 11 mintavételi pont mindegyikében azonosíthatók voltak; legnagyobb koncentrációjuk az iparvidéken mutatkozott (15-20 részecske/m3). A szennyvízben koncentrálódó anyagokat a tisztítási folyamat sem távolítja el, jelen vannak az elfolyó szennyvízben is, így a szennyvíztisztító telepek koncentrált mikroműanyag szennyezőforrások (100-1500 részecske/m3).
A PPT projekt legfontosabb eredménye, hogy rámutatott: a mikroműanyagok sajnos egyértelműen megtalálhatók a felszíni vizeinkben.
Míg a természetvédelmi területeken kanyargó Ipolyban köbméterenként viszonylag kevés, addig az ipari vidékeken átfolyó Rábában már jóval több és az ipari tevékenységre jellemző parányi plasztik volt kimutatható, a Dunában azonban ennek a többszörösét detektálták. A Dunánál az északihoz képest a déli mérőponton közel 20 százalékkal magasabb értéket mértek, ami a város koncentrált szennyező hatására enged következtetni.
„A most közzétett eredmények ugyan egyszeri mérésből keletkeztek, így hosszú távú következtetéseket nem vonhatunk le belőlük, az azonban mindenképpen fontos, hogy a hazai vizekben is számítani kell a mikroműanyagok megjelenésére. Elterjedésük, hatásaik és forrásuk vizsgálata a jövőben kiemelt jelentőséggel bírhat” – mondta el Bordós Gábor, a WESSLING Hungary Kft. projektmenedzsere, a SZIE Környezettudományi Doktori Iskola PhD hallgatója.
A projektet vezető laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. több, mint 25 éve végzi akkreditált környezeti vizsgálatait Magyarországon – úttörő szerepet tölt be a mikroműanyagok kutatásában is. Partnerei – az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz), a PET Kupa és a Csodák Palotája – segítségével végezte el a méréseket, közösen hívták fel a figyelmet az új globális veszélyre.
Forrás: https://laboratorium.hu/
Támogatóink
