Útvonal: (HU) Tiszabecs - (UA) Beregszász - Tisza forrás – Huszt – Szőllős – Tiszabecs – Szatmárcseke (HU)
A kárpátaljai előfutam első napján a PET Kupa csapata az ukrán oldalon a Tisza forrásához vette az irányt.
A forrás, - melyet többnyelvű táblák, emléktáblák jelölnek –, közvetlen környezete kiépített, rendezett. Vize itt a hegyi forrásnál olyan tisztaságú, hogy inni lehet belőle.
A kárpátaljai előfutamra a PET Kupa részéről önkéntesek neveztek be, hozzájuk a magyar-ukrán határ túlsó felén csatlakozott a kárpátaljai Papilio Egyesület, illetve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezet (KMKSZ ISZ) szervezete.
Az első nap délutánján látogatta meg a csapat azt a pontot, ahol a Fehér és a Fekete Tisza összefolyik, vizük színe jól láthatóan eltér. A festői tájba illeszkedik az itt még csak egy kisebb folyó szélességű, sebesen folyó Tisza (Тиса).
A szemét kezelésének egy mellbevágó példájával itt már találkoztunk: a kis község egyik lakója a hídon álló csapatunktól nem zavartatva egy nagy, tömött szemeteszsáknyi kommunális hulladékot dobott át a híd korlátján, bele a folyóba.
Az előfutamhoz a második nap reggelén a Beregszászi Önkormányzat csapata is csatlakozott, a polgármester úr és a Polgármesteri Hivatal munkatársai képviseltették magukat.
A vízre szállás Huszttól (Khust) nem messze történt és a csapat kenukkal indult el a Tisza ukrajnai szakaszán. Két teljes napot kitevő evezés, 70 fkm teljesítendő táv állt a résztvevők előtt.
Utunk során többször beszélgettünk helyiekkel. Elmondásuk szerint vannak olyan elzárt hegyi kistelepülések, ahol ténylegesen nincs szervezett szemétszállítás, de alapvetően Kárpátalján – az ő olvasatukban – „a szemétszállítás meg van szervezve”... Többen problémaként említették, hogy a környezettudatosság nem olyan elterjedt, mint Magyarországon. Ennek kirívó példája, hogy vannak, akik közvetlenül a folyóba szemetelnek, oda dobják a keletkező kommunális- vagy akár elektronikus, illetve veszélyes hulladékot.
A helyben élők azt a példát is említették a PET Kupa önkénteseinek, hogy léteznek olyan (hivatalos) szemétlerakók, ahova a szolgáltató szállítja el a begyűjtött szemetet, viszont ezek a szeméttározók az ártérben kerültek kialakításra, így az ott felhalmozott szemetet egy áradás elmossa, a folyó magával viszi. Elmondásuk szerin szelektív hulladékgyűjtés viszont nincs Kárpátalján, pl. a sörös üvegeket is mindenki a szemétbe dobja, nem visszaválthatóak.
A kárpátaljai folyószakaszon a magyar oldalhoz képest erősebb a folyó vadvizes jellege. A magyarországi szakasszal összehasonlítva változékonyabb a folyó képe, de általában véve keskenyebb, mint a szabályozottabb magyarországi szakasz; nagy átlagban kevésbé mély a víz, több a homokpad, sokszor vadvízes az élmény, gyorsabb a víz folyása, sok helyen relatíve szűkek (kb. 15-20 m) a kanyarok és sokszor egymás után több kanyar is következik. Néhol zúgók is vannak a vízben, köztük alacsony vízállásúak is, ahol még egy kenu is könnyen fennakad. Az előfutam során is volt vízbe borulás, ráadásul a folyó egy könnyűnek tűnő szakaszán a vízben álló nagy fa - ami még jó előre látható is volt - és a körülötte lévő erős, vízfelszín alatti vízmozgás okozta a problémát. Ebből adódóan evezési tapasztalat szükséges az ezen a szakaszon való kenuzáshoz, navigáláshoz.
A folyó népszerű, hasonlóan használják a helyiek is, mint a magyarok az itthoni szakaszon – többféle rekreációs célra: horgásznak, úsznak-fürdenek, eveznek, kempingeznek. Ami nagy különbséget észrevettünk a kenukkal való evezés során, hogy nem igazán láttunk ill. tudtunk kikötni nagyobb, kiépített parton. Ezek a látottak alapján nem lehetnek gyakoriak. Legtöbbször infrastruktúra nélküli partokon alakulnak ki kisebb „strandok” vagy helyek, ahova a pihenni vágyó emberek mennek, összegyűlnek: az egyik ilyen kikötési pontunk egy vasúti hídtól nem messze volt, egy pici, néhány méteres parttal. Itt az egyébként egy várostól nem messzi helyen egy erdős szakasz fái között, pici tisztáson parkoltak az autók, az emberek az autókban pihentek, ott öltöztek át, ették-itták az otthonról hozottakat. Infrastruktúra, pl. épületek, büfék, szemetesek, wc-k nélküli szabadstrand volt ez, pedig a hely egy népszerű pont volt a helyiek körében.
A teljes csapat az előfutam során igyekezett a lehető legkevesebb hulladékot termelni, de a csapaton belül egy elszánt mag, miután megtudta, hogy a szelektív hulladékot nem tudjuk Kárpátalján megfelelően lerakni, elkezdte gyűjteni azt, így végül zsákokban, típusonként külön gyűjtve, a hajókban hoztuk át Magyarországra az összegyűjtött szemetet, majd itthon a szelektív szemétbe ürítettük ki a néhány zsáknyi tartalmat.
Még az első nap, a magyar határ átlépése után nem sokkal megtapasztaltuk, hogy a magyarországi viszonyokkal összehasonlítva rosszabb a szeméthelyzet Kárpátalján: a forgalmas út mentén (határforgalom) sok az eldobott műanyag palack, csomagoló anyag, műanyag zacskók, fém italos dobozok. A későbbiekben is ezt tapasztaltuk utazásunk során.
Az előfutam során végig az ütemterv szerint haladt a csapat: a reggeli indulások, az evezés menetrendje, a szünetek, étkezések mind az eltervezettek alapján zajlottak és az estére kitűzött megérkezéseket is tudta tartani a PET Kupa csapata és a részt vevő szervezetek. A naponta teljesítendő távok nagyok voltak. A napi 30-40 fkm leevezése egy vegyes korú (14-55 éves), fizikumú és tudású csapattal, ismeretlen szakaszon elég feszes napirendre kényszerítette a résztvevőket. A folyó adottságaiból következően sok energiát vett igénybe a folyón való evezés: eveztünk kanyargós, gyors szakaszon, ahol oda kellett figyelni a folyóba dőlt fákra, emiatt a széthúzódó csapatra / hajókra; eveztünk szakadó esőben, villámlás közepette, sok helyen pedig a magas part miatt a megállás / kiszállás nem megoldható. E viszonyok mellett napi 7-9 órát eveztek a résztvevők, hogy az előre tervezett menetrendet tartani tudják.
Támogatóink
